|
 |
|
|
... Tarackbúza.
Valóságos? Nem kell mást látni, nézem, ami van: ez most innen és túl is.
Ha sokáig nézem, már nem ugyanaz. Odabentről megváltozik.
Templom balról a dombon. Fehér. Csendes. (Valami a falakon belülről.)
A völgy az agyagos mart fölött, az évszak fölött, az időben feloldva. Szenteltessék meg a te neved!
Kiléped. A fehéret. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Vadszeder. Tarackbúza.
Valóságos? Nem kell mást látni, nézem, ami van: ez most innen és túl is.
Ha sokáig nézem, már nem ugyanaz. Odabentről megváltozik.
Templom balról a dombon. Fehér. Csendes. (Valami a falakon belülről.)
A völgy az agyagos mart fölött, az évszak fölött, az időben feloldva. Szenteltessék meg a te neved!
Kiléped. A fehéret. A formát. Emel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... részét kaptam volna vissza. Elsőként egy horvátországi zarándoklaton vettünk részt, egy híres szent helyre, Medjugorje-ba utazunk, itt kértem meg a kezét. Naplemente volt éppen, amikor a dombon álló hatalmas kereszt tövében beszélgettünk. Egy pillanatban lecsatoltam a nyakláncomat és megkérdeztem őt: ''Kedvesem, Krisztinám leszel a feleségem?'' Ő elpirult, és csak ennyit mondott: ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha dombon ülő juhászkutya leszek, se fogom megérteni, hogy a saját nyugalmadért, hogy tűrhetsz el dolgokat!?
Miért engeded, hogy úgy beszéljen ahogy..
Hogy vagy képes elviselni, hogy itt hagyjon anélkük, hogy helyre hozná azt amit elrontott?
De hagydd, menjen, mert akkor csend van, nem morog, nem szemtelen!
Csak hogy ez nem megoldás.
Már rég nem tudod követ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... !!!!!!!!!!!!!!!....... mert okít és nevel, csak mi éljük meg a völgyben létet v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elsötétül,
a kék sötétebbre kékül,
sötét dunyha:
száll a felhő.
Fél is ám a kicsi medve,
megriad a pisze mackó,
menne haza
árkon-bokron,
futna átal
dimben-dombon,
bújna anyja bundájához,
apjához a csöpp csavargó.
Hanem
hajjaj,
nagy ám
a baj!
Mert elmosta,
el az este,
elmosta az á... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Duna folyamát követő határ mentén erődöket, városokat és kikötőket emeltek. Ezek közül volt az egyik Arrabona a mai Győr. A város egy jelentős kereskedelmi út mellett épült és a Káptalandombon lévő erődből figyelték a kereskedelmet. A közelben állomásozott egy légió (4800 fős hadsereg), ami kellő biztonságot nyújtott a támadások elől. Arrabonában jelentős építkezések kezdődtek, am... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fogják érezni magukat rajtam!
A harmadik fa is beszélni kezdett:
- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.
Elmúlo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagy,
hol vérző fák tartják a karjukon
a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
WASS ALBERT: A PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA
Tanulságos mese fiataloknak
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszed... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A dombon néma árnyékot vetnek a fák.
Lehajtja fejét minden fűszál.
Sűrű hajukat szellő simítja.
Téged, csak téged hív a kert.
Jöjj be hát!
Nézd, megágyaztam már.
Bújj ide mellém!
E hűvös gesztenye őrizze álmunk,
s olvassza eggyé minden vágyunk.
Szerelmes szívem most én kitárom.
Gyere, öleljük keblünkre a világot!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... búcsúszó.
Száműzött lelkek őszi vágya,
szerelmi vágya, szertelen...
Lomb-hullatásos őszi nászra,
szerelme... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagy,
hol vérző fák tartják a karjukon
a mustos őszbe szédült sok halottat.
Zárd el szemedbe ezt a ragyog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... penész,
De ami szent, szentnél szentebb:
Enyém, ifjú és egész.
És sohse fog megvénülni
És ifjabb az ifjuságnál,
Maradandóbb az igaznál.
Ott fogok egy dombon ülni
S tán nem népdalt dúdolok
S képet juttat majd eszembe,
Hogy ekével bandukolva
Földet tör négy-nyolc tulok.
De akarom: emlékezzem,
De akarom, hogy az otthon... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyuszika?
Ide futott, itt megállt,
Egy karikát itt csinált,
Erre futott, erre be,
A kis baba kezébe!
Kerekecske, gombocska,
Volt egy kicsi dombocska,
Dombon állt egy házikó,
Házikóban ládikó,
Ládikón egy kerek tálca,
A tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
Mind megette ebédre!
Kis kertemben uborka,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... embervastagságú gyertyák, valóságos fehér testek égtek. Az ének a homállyal viaskodott, ezt szöveg nélkül is megértettem. Olyan volt, mint egy csata; a mélyben füst és por kavarog, a Vezér egy dombon foltos paripájáról a fejvesztett démonokra mutat. A templomfalon is démonok nyüzsögtek, iszonyú vadállatokra is emlékszem, de erre már nem merek megesküdni, talán csak utólag képzelte... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradozásod teljes jutalmát.
A vízhordó együttérzően azt monta a vödörnek: Most hazafelé menet nézd meg, milyen szépek az út baloldalán nyíló virágok. Ěs valóban, amint fölfelé lépdeltek a dombon, a reped vödör meglátta az út szélén a gyönyörű virágokat.
- Látod, ezek azért nyílnak, és éppen azért ilyen szépek, mert a belőled csöpögő víz öntözte egész éven át. Ezek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy ré... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... néktek, gyönyörű mesét. Énekes madaraktól hallottam, vadgalamboktól hallottam, hazajáró szelektől hallottam, és most elmondom néktek.
Hol volt, hol nem volt, magosan a falu feletti dombon, volt egyszer egy gyönyürű szép tölgyfa. Ott állt a domb tetején, zölden, terebélyesen, szép-egyenesen, és őrizte a csöndet. Ágain énekesmadár fészkelt, vadgalamb pihent, vándorember lelt ár... |
|
|
|
|
|
